Renner Kálmán (1927-1994)

Kiváló éremművész, a Nemzetközi Éremszövetség tagja, a soproni Országos Érembiennálé egyik életre hívója. 1927. december 8-án született Sopronban ősi rézműves család sarjaként. A családi tradícióknak megfelelően Renner Kálmán a gépésztechnikus képesítés mellé megszerezte a rézműves mesterlevelet is. Ifjúkorában előbb a fényképezésnek hódolt, de mikor Reményi Józseftől elsajátította a mintázás mesterfogásait, életét végleg eljegyezte az éremkészítéssel. Szívós önképzéssel küzdötte fel magát országos rangú, nemzetközileg ismert éremművésszé. 1959-ben vették fel a Művészeti Alapba, 1969-ben lett a FIDEM tagja.
1968-ban mutatkozott be első önálló kiállításával a soproni Festőteremben. Ezt követően mintegy negyven egyéni tárlata volt itthon és külföldön. Szerepelt többek között Párizsban (1967), Prágában (1969), Kölnben (1971), Helsinkiben (1973), Krakkóban (1975), Lisszabonban (1979), Firenzében (1983) és Stockholmban (1985). Renner Kálmán karakteres érmeit 13 hazai és 42 külföldi múzeum őrzi, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, Had- és Zenetörténeti Múzeum, az Ermitázs, a British Múzeum, a bécsi, madridi, berlini, prágai, washingtoni, … , múzeumok. Munkabírását és tehetsége lobogását jelzi, hogy életében több mint négyszáz érmet alkotott. Témáit főként a történelem, a tudomány és a művészetek – a zene, az irodalom és a képzőművészet – nagy alakjai ihlették. Kemény rajzolatú érmeit férfias erő, rusztikus realizmus – és a szemérmes férfilíra jellemzi. Szinte mindig biztos kézzel talált rá az arc és a lélek legjellemzőbb vonásaira. Munkásságáért több ízben kapott elismerést. 1973-ban Győr-Sopron megye nívódíjával jutalmazták, az 1990. évi Soproni Őszi Tárlaton elnyerte a Perényi-díjat, 1991-ben ő lett a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete „Az év legszebb érme” pályázatának győztese.
Renner Kálmán szülővárosa kulturális közéletének egyik motorja, egyik leglelkesebb szervezője volt. Különösen a képzőművészeti élet fellendítését tekintette szívügyének. Évekig állt a Képzőművészeti Kör élén és fáradhatatlanul dolgozott a Kulturális Egyesületek Szövetségének elnöki posztján is. Elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy 1977-ben Sopron kapta az Országos Érembiennálé rendezésének örökös jogát. Ő készítette el az emlékérmet Sopron szabad királyi városi rangra emelésének hétszázadik évfordulójára. 1994. április 13-án hunyt el Sopronban. Méltó emléket azzal állíthatna neki szülővárosa, ha élete nagy álmát – a soproni Országos Éremmúzeumot – valóra váltaná.