erdőmérnök, dísznövény nemesítő, a Soproni Egyetem botanikus kertjének egykori vezetője
„1921. március 4-én Miskolcon születtem. Édesapám okleveles kertész, Miskolc város kertészeti főfelügyelője volt. Édesapám kisgyermekkoromtól fogva kertésznek nevelt. Még írni sem tudtam, de már ismertem a különféle amerikai fenyőfajtákat. Nem csak botanikai nevüket tudtam, de ismertem szaporításukat is.
1939. júniusában a Miskolci Fráter György katolikus gimnáziumban érettségiztem. Majd a M.KIR. József Nádor Műszaki Egyetem erdőmérnöki karán szereztem oklevelet 1944-ben.
1944-1949-ig a Miskolci Erdőgazdaság erdőgondnoka, 1949-ig a Szombathelyi Erdőgazdaság erdőművelési vezetője, 1959-1963-ig a Zalaegerszegi Erdőgazdaság műszaki csoportvezetője, 1963-1973-ig a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tudományos főmunkatársa, illetve botanikus kertjének vezetője voltam, amelyet felújítottam és bővítettem. 1973-tól mint magán díszfaiskolás és dísznövény nemesítő működik.
1957-ben a forradalom alatt tanusított magatartásom miatt, koholt vádak alapján börtönbe vetettek. Megrendült egészségi állapotom és politikai hitvallásom miatt csak 1959-ben tudtam újra elhelyezkedni.
1955-ben az Erdészeti Tudományos intézet külső munkatársaként a Tudományos Akadémia megbízása alapján a hazai erdészeti arborétumok Ivánc, Himfa, Budafa, Forrasztókő, Agostyán, továbbá az Ambrózy által alapított Jeli Arborétum felújításán dolgoztam. Az ország különböző területein nagyarányú egzótatelepítéseket kezdeményeztem, melyek máig igazolják ezen telepítések létjogosultságát. Kiemelkedőek az atlaszcédrus telepítések. 1955-ben kezdtem növénynemesítéssel foglalkozni, ugyanis hatalmas erdőtelepítési és felújítási feladatok (évi 5-6 ezer hektár) nagy mennyiségű fenyőcsemete nevelésével jártak.
Minthogy 300 vándor csemetekertben neveltük a különböző fenyőcsemetéket, melynek szakmai irányítását, ellenőrzését és leltározását mindig magam végeztem, azért, hogy a nagy tömegből ki tudjam szelektálni az eltérő tulajdonságú egyedeket, melyeket a tömegből kiemelve megfigyelés alatt tartottam.
Első nagy sikerem az 1955-ben szelektált Chamaecyparis lawsoniana Globus volt, mely mai nagy sikernek örvend, valamennyi hamisciprus közül a legkeresettebb.
Több mint 500 féle új fenyőfajtát nemesítettem, mely Mesterházy Zsolt a Fenyők kincsestára 1995. évi kiadásában külön életműként ismerteti. Ezenkívül nagyon sok örökzöldet is szelektáltam, melyek a fenyőkhöz hasonlóan nagy sikert arattak. Több nemesítési konferencián vettem részt. Több mint 40 tanulmányt írtam nemesítési munkásságommal kapcsolatban. Elsőként kaptam meg a hazai kertészeti nemesítők részére alapított Magyar Gyula nagydíjat.”
Barabits Elemér 2003-ban halt meg.
