Dr. Winkler Oszkár (1907-1984)

Winkler Oszkár 1907. január 19-én született Sopronban. A középiskolát Sopronban végezte, építésmérnöki oklevelet a Budapesti Műegyetem Építészeti Osztályán 1930. február 5-én szerzett. Budapesten néhány évig tervezőirodákban dolgozott, majd 1934-ben szülővárosába, Sopronba tért vissza, ahol 1945-ig tervező, illetve tanácsadó építészmérnöki irodát tartott fenn.
1945-től 1948-ig az Országos Építésügyi Kormánybiztosság Sopron és Vas megyei Kirendeltségét vezette, ahol az újjáépítést irányította. 1948. májusában a Budapesti Műszaki Egyetem Sopronban működő Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán az Építéstani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1975-ig tevékenykedett. 1965-69-ig a Faipari Mérnöki Kar dékánja volt.
Lakóházakat, lakónegyedeket, oktatási-, művelődési-, egészségügyi- és igazgatási épületeket tervezett. Ipari épületek terveit is készítette. Több mint száz jelentősebb épülete valósult meg magántervezői gyakorlata során.
1936-ban a Frankenburg utca – Zsilip utca sarkán épült három emeletes társasház korszerű alaprajzi megoldásával és új formákat hozó megjelenésével tűnt ki. A New York-i Rizzoli International Kiadó 1997-ben megjelent, a közép-európai modern építészetet feldolgozó könyvében egész oldalas képen közölte a mozgalmas, erkélyes homlokzatú lapos tetős házat – Winkler Oszkárt a magyar modernizmus egyik első jelentős képviselőjeként méltatva. A Károly-magaslati kilátó épülete a mai napig Sopron város egyik jelképe.
Építészeti munkásságáért, a díj alapításának évében 1953-ban Ybl Miklós díjjal tűntették ki. 1961-ben Alpár Ignác díjat kapott. 1972-ben szülővárosa „Pro Urbe Sopron” kitűntetéssel ismerte el a város érdekében kifejtett munkásságát. A soproni Alma Mater tiszteletbeli doktori címet adományozott számára az egyetemért, az egyetemi épületek újjáépítéséért végzett odaadó munkájáért. 1984. december 19-én halt meg Sopronban.