botanikus és természetvédelmi szakember, a Fertő–Hanság Nemzeti Park egyik létrehozója
Sopronban született, és a Bencés Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Diplomás erdőmérnökként 1953-ban végzett a Soproni Egyetemen. Első munkahelye az egyetem volt, ahonnan politikai okok miatt távolították el 1958-ban.
Sopronban az Állami Tanulmányi Erdő gazdaság termőhely-feltáró csoportjának vezetője volt 1975-ig. Nemzetközileg is elismert, kiemelkedően értékes botanikai és természetvédelmi tevékenysége alapján lett az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal munkatársa: a Nyugat-Dunántúli Természetvédelmi Felügyelőség – majd a jogutód szervezet- botanikai főfelügyelő, természetvédelmi főtanácsosa.
Az egyetemi katedrától, a botanikai hivatásszerű művelésétől megfosztva is a legkiválóbb kutatók sorába emelkedett. Florisztikai, növényföldrajzi, fitocönológiai, botanika- és erdészettörténeti, természetvédelmi munkássága, közművelődési tevékenysége, hazánkban és Európa sok országában volt elismert. Önállóan, illetve társszerzőkkel együtt írt könyvei nagy sikert arattak ma is keresett forrásmunkák: Erdei fák és cserjék (t.szerzők. Csapody Vera és Rott Ferenc 1966); Erdő mező növényei (t.szerzők. Csapody Vera és Jávorka Sándor 1980); Védett növények (1982); Kitaibel Pál és a Kitaibel Pál Középiskolai Tanulmányi Verseny (t.szerzők. Andrássy Péter és Hortobágyi T. Cirill 1994). Mintegy 200 tudományos és ismeretterjesztő közleménye jelent meg. A Sopron környéki növényvilágról 75 tanulmányt írt. A Soproni Egyetem 1991-ben címzetes egyetemi tanárának választotta, majd 2000-ben tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki. Kitüntetései: Széchenyi-díj (2001); az Osztrák Köztársaságért Arany Érdemrend (1994); Pro Natura Emlékérem (1994); Pro urbe Sopron (1990); Kitaibel Pál Bronzplakett (1986).
Sokágú közművelődési tevékenységéből kiemelkedik a Kitaibel Pál nevét viselő tanulmányi verseny 23 éve, a Soproni Városszépítő Egyesületben, a Soproni Katolikus Konventben végzett önzetlen munkája. A Fertő-Hanság Nemzeti Park botanikai főtanácsadójaként vonult nyugdíjba 1991-ben. Betegsége elhatalmasodásáig nagy aktivitással dolgozott, tervezett (pl. modern soproni flóramű, tátrai növénykalauz). Soproni otthonában hunyt el 2002. január 8-án.
