Almásy László (1895. Borostyánkő/Bernstein, Ausztria –1951. Salzburg, Ausztria), akit a világ a kilencszeres Oscar-díjjal kitüntetett "Az Angol beteg" című filmben ismert meg egyike a század legeredményesebb, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő felfedezőinek. A XX. század egyik legjelentősebb Szahara kutatójának kalandokban és fordulatokban rendkívül gazdag élete azonban legalább olyan érdekes, mint a film. A másodszülött fiúként született Almásy nem örökölt címet és vagyont, éppen ezért grófi címét is csak külföldön használta. Londonban folytatott műszaki tanulmányokat, majd az I. világháborúban harci repülősként vett részt, ezután az osztrák Steyr autógyár alkalmazta. A technika, különösen az autók és a repülők iránti rendkívüli érdeklődése és hozzáértése is nagy szerepet játszott abban, hogy később sivatagkutatóvá váljék. 1926-ban utazott Afrikába, hogy egy új személyautót próbáljon ki rendkívül szélsőséges körülmények között. Ezután Kairóban maradt, ahol sorra szervezte autós expedícióit a Nílus menti országokba, s később már repülősiskolát létesített, megteremtve az egyiptomi sportrepülés alapjait. Útjai során bekalandozta Kenyát, Tanzániát, Ugandát, járt a szudáni Szud mocsárvidéken, és a Kék-Nílus mentén. Érdeklődése és tudománytörténeti jelentőségű tevékenysége azonban főleg Egyiptomhoz, az akkor még feltáratlan Líbiai-sivataghoz kapcsolódik. Utazásai kezdetben sportteljesítmények voltak, melyek némelyikét akkoriban egyedülállónak minősítették. Közben mindinkább megismerte és megszerette a sivatagot s érdeklődése tudományos irányba fordult. A tudományos közvéleményt abban az időben erősen foglalkoztatta a titokzatos Zarzura-oázisok legendája. 1933-ban indult útnak, s Almásynak csak a harmadik völgy felfedezésének dicsősége maradt. Mégis ez az expedició volt élete legsikeresebb vállalkozása. Útitársai, H. W. G. J. Penderel, valamint Kádár László az expedíció által fölfedezett, a Gilf Kebir platójáról leszakadt látványos, 637 m magas tanúhegyet vezetőjük tiszteletére Almásy-hegynek (Dzsebel Almásy, Jabal Almásy) nevezték el. A Líbiai-sivatag déli részén lévő 1900 méter magas Uveinat-hegység barlangjaiban barlangfestmények ezreit fedezte föl, köztük a híres "Úszók barlangját" is. 1934-35-ben háromszögeléssel feltérképezte a Szahara közép-nyugati részén lévő Nagy Homoktenger nevű hatalmas homoksivatagot, melynek következtében tekintélyes fehér folt tűnt el Afrika térképéről. 1939-ben, a háború küszöbén Almásy gyanús személlyé vált. Sajátos dolog, hogy német és osztrák kapcsolatai miatt az angolok, angol kapcsolatai miatt pedig az olaszok kezelték bizalmatlanul. Magyarországra való hazatértét főleg térképhelyesbítéssel és felderítéssel foglalkozott, majd német ügynököket csempészett az angol vonalak mögé. A német hadseregben szolgált, de sohasem volt náci. 1947-ben utazott vissza Egyiptomba, ahol folytatta régi, elsősorban a repüléssel kapcsolatos munkáját, de foglalkozott Kanbuses perzsa király elveszett hadseregének titkával is. Jelentős erőfeszítéseket tett a sivatagkutatással foglalkozó nemzetközi intézet felállításáért. Ekkorra egészsége megromlott és Salzburgban, szanatóriumban kezelték. Ekkor kapta meg a Kairói Sivatagkutatói Intézet igazgatói címét, de ezt 1951-ben bekövetkezett halála miatt már nem tudta elfoglalni. Almásy László sajátos alakja a tudománytörténetnek. Kalandos életét rendkívül izgalmas, egzotikus, romantikus és politikai szálak színesítik. Pilótából lett sportoló, majd kutató, később a háborúban játszott szerepet. A század egyik utolsó fehér foltjának eltüntetője, aki magyarként járult hozzá a Föld megismeréséhez.
 |
 |
 |
 |
 |
 |